SportDömper

~ Friss sporthírek magyarul!~

Nagybetűs csapatmunka

3 min read

A Ferencváros csapata alaposan megtizedelve indult neki a dániai túrának, ahol az Esbjerg látta vendégül a fővárosiakat. Végül hősies küzdelemben sikerült a csoda és 24-21-re nyertek Elek Gábor lányai.

Már a találkozó elején lehetett látni, hogy a Fradi nagyon elszántan lépett pályára.
Az az Alicia Stolle, aki hét hónap után játszhatott újra tétmérkőzést, olyan keményen állt a védelem közepén, mint egy kőszikla. Igaz, becsúsztak hibák, de több mint fél év kihagyás után nagyon jól hozta le a rá osztott szerepet.
Támadásban visszatért a régi Szucsánszki Zita, aki nem foglalkozik azzal, ha ketten próbálják lerángatni róla a mezt, vagy ha akkorát kap, hogy szétcsattan a szája. Ami igazán szívmelengető, hogy átlövésből is veszélyes volt. Védekezésben sem ismert kegyelmet, még a levegőből is leszedte az embert, ha kellett, igaz szabálytalanul.

Csupán a félidő második felére sikerült a dánoknak kezükbe venni az irányítást, viszont az Elek-féle taktika tökéletesen működött: lassítsuk a játékot és dobáljanak ők csak szélről, akkor majd ott lesz Blanka a kapuban – gondolhatta. Így is történt, jól védett Bíró szélről és a hazaiak is belelassultak a mi tempónkba, azonban így is 4 gólos előnnyel mehettek a szünetre.

Csakhogy, ami a második harminc percben történt azt nem lehet szavakkal jellemezni. Olyan elánnal játszottak a lányok, és ellentmondást nem tűrően ugrottak oda minden kipattanó labdáért, hogy könnybe lábadt az ember szeme.
Való igaz, az újabban használt ferencvárosi mondás: CSAK EGYÜTT. Ehhez tartotta magát a csapat, az utolsó pillanatban mindig odaért egy menteni próbáló kéz, vagy egy segítő társ, mindenki ott tett hozzá egy kis pluszt, ahol szükség volt rá.
Schatzl Nadine már az első félidőben megmutatta, hogy lehet rá számítani beálló poszton is, aztán mikor visszakerült a szélre lőtt onnan is egy gólt: Mert miért ne?

A hajrára érkezett Janurik Kinga, ő is hozzátette magáét a sikerhez, rettentő fontos védéseket mutatott be kiélezett helyzetekben.

Példaként ott lebeghetett a szemek előtt a Szeged BL-mérkőzése a Kielce otthonában, ahol hasonló helyzetben voltak a Tisza-partiak, náluk Joan Canellas vette hátára az együttest. Itt most nem Canellas volt a non plus ultra, hanem Kovacsics Anikó.
Aki mindenhonnan szerzett gólt: átlövésből, betörésből, hetesből. Ha kellett, akkor pedig a saját hatosa előtt volt határozott és kemény. Kovacsics két éve testesíti meg azt a bizonyos Fradi szívet a pályán, amikor magára maradt a fiatalokkal, inkább őket segítette, mint sem saját maga játékára koncentráljon. Most szintén magára vállalta a vezérszerepet, és milyen jól tette! Viszont nem csak a pályán, hanem a hétköznapi életben is próbál példát mutatni, ami még feljebb helyezi őt azon a bizonyos polcon.

Egy olyan Ferencvárost láthattunk most vasárnap amilyet rég nem, harcoltak foggal-körömmel, csúsztak-másztak a pályán, nem ismertek elveszett labdát. Említésre méltó, hogy ami oly sokszor lett már a Fradi Achilles-sarka, a végjáték, az most rendkívül jól sült el.
Reméljük, ez a lendület kitart a bukaresti túrára is, és be tudják venni a román fővárost is Elek Gáborék.

fotó: index.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük